Hírek

2018. május 09.

Rajtam is áll, hogy működik-e a film

Interjú Szamosi Zsófiával, az Egy nap című film főszereplőjével.

Szamosi Zsófia tíz éven át játszott Budapest legmenőbb színházi társulatában Pintér Bélánál, országos ismertségre az HBO Terápia című sorozatában tett szert. Ő volt a főszereplője az Oscar-díjas Mindenki című kisfilmnek, Sopsits Árpád sorozatgyilkosos filmjével, A martfűi rémmel több díjat is nyert. Idén Szilágyi Zsófia első filmje, az Egy nap az egyetlen magyar film a cannes-i filmfesztiválon, ennek főszerepét alakítja, egy negyven körüli, három gyerekes anyát. 

Emberek milliói látták, amint ott álltál a színpadon, amikor Deák Kristóf átvette az Oscar-díjat. Tud még neked egy filmfesztivál izgalmat okozni?

Cannes? Hát persze! Egyszer voltam ott nyaralni, nem a fesztivál idején, csak mint turista. Elképzeltem, hogy milyen jó lenne egyszer ide visszajönni egy filmmel. Az Egy napnak én vagyok a főszereplője, rajtam is áll, hogy működik-e, úgyhogy érthető módon nagyon kíváncsi vagyok a fogadtatására. Családostul megyünk a kisbabámmal. 

A film egy három gyerekes anyáról szól, amikor még forgattad, nem voltál anya, de úgy láttad először a filmet, hogy már anya voltál. Változott benned valamit a film? 

Amikor először nézem meg egy munkámat, olyankor inkább a forgatásra gondolok vissza. Hogy úristen mekkora dugó volt az autós jelenetek forgatásakor, hiszen a valóságos forgalomban kellett araszolnom, ezek voltak számomra a legnehezebbek. Egyszerre kellett benne maradni a szerepben, hosszú párbeszédeket elmondani a partnereimmel, és akkor közben egy dugóban vezetni úgy, hogy még a kamerára is figyeljek. Egy rémálom volt. 

Szamosi Zsófia

Ez a film tényleg mindenestül rád van építve, hogyan találtatok egymásra a rendezővel?

Szilágyi Zsófia rendező először olyan színésznőket keresett meg, akiknek van gyerekük, de szerencsére később engem is megnézett.

Ez még a Mindenki Oscar-díja előtt volt?

Szerintem neki később sem volt szempont, hogy a Mindenki miatt esetleg jobban cseng a nevem. A Pintér Béla társulattal mentem három hétre Amerikába turnézni, úgyhogy előtte gyorsan csináltunk két alkalommal próbafelvételt, de ezek nem átlagos castingok voltak, hanem több órán át tartottak. Amerikában kaptam egy hosszú emailt, hogy nem engem választott, mert valami mást képzelt. És még mindig Amerikában voltam, amikor írt, hogy mégis én kaptam a szerepet.

Ezek után milyen volt a közös munka? 

Zsófinak pontos elképzelése volt arról, hogy mit szeretne látni. Fokozatosan találtuk meg a közös hangot a próbák során: három héten át gyakoroltunk, egyrészt színészekkel jeleneteket, márészt azt, hogy ezek a pici gyerekek elfogadjanak engem. Mentem értük a bölcsibe, oviba, játszottunk együtt, amitől ők megszokták az én közelségemet, elfogadták, hogy megölelem, felemelem őket, kialakul egy intimitás közöttünk. Ehhez azért idő kellett. Nekem is kellett tudnom, hogy ők milyenek. A próbák befejeztével, de még a forgatás előtt utaztam ki az Oscar-díjátadóra Los Angelesbe, ahol meg is nyertük a díjat. Fura időszak volt ez az életemben: egy magát utolérni képtelen, lerobbant háromgyerekes anyukát próbáltam heteken át, a szabadidőmben pedig estélyiruha-próbákra jártam.

 

A rendező milyen támpontokat adott ennek a nőnek a megformáláshoz? 

Az már a forgatókönvből és a hozzá forgatott pilotból is kiderült, hogy nagyon minimalista  lesz ez a film. Ebben úgy akció, ahogy általában egy filmben szokott lenni, nincsen. Mindig kérdezték tőlem, hogy miről szól ez a film, amit forgatsz? Mondtam, hogy egy háromgyerekes anyuka egy napja. És mindig várták, hogy folytassam. Hogy oké, ez az alaphelyzet, és? Válságban van a házassága, még ezt tudtam hozzátenni. Nagyon különös, hogy egy filmnek nincsen cselekménye. De forgatni meg ugyanolyan nehéz volt.

Mi volt a legnagyobb nehézség a forgatás során? 

Egy filmet nem időrendben forgatunk, és annyiban speciális ez a film, hogy a jelenetek között nagyon rövid idők telnek el, mégis be kell mutatnom, hogy történt valami változás belül. De mégis hogy érzékeltetem? Hiszen nincsen szövegem, se nagyjelenetem. A forgatáson mindig tisztáztuk, hogy hol is járunk éppen. Sokszor kell a színészt segíteni, mert a filmet a rendező látja maga előtt, amíg a színész csak pici szeletkéket lát sokszor. Emiatt aztán filmben egy színész sokkal kiszolgáltatottabb a rendezőnek, mint színházban, hiszen a színházban én is átlátom azt az egész struktúrát, filmen meg csak pici szeletecskéket mozaikozgatunk össze.

Hogyan képzeljünk el egy forgatást három gyerekkel? Mint egy nagy napközis tábort?

Ez egy inkubátoros film, nagyon kevés pénzből készült, úgyhogy ilyenek, hogy busz, meg tartózkodó nem nagyon volt. Három hetet forgattunk a lakásban, és annak a háznak a pincéjében volt egy tartózkodó, ahol mondjuk az átállás alatt lehetett volna pihenni, de a gyerekek lankadatlanul ott rohangáltak, úgyhogy igen, napközis tábor. Nagyon fárasztó volt és sokat kellett a gyerekekhez alkalmazkodni, hiába én voltam a főszereplő, a kevésbé tudták szem előtt tartani azt, hogy én kényelmesen érezzen magam. 

Szamosi Zsófia az Egy nap című filmben

Passzolt a filmhez.

Mivel ez a színházi évad alatt forgott, elég kemény volt, hogy forgattam 12 órát, és este elmentem színházba játszani. És mint utólag kiderült, az utolsó három hétben már terhes is voltam. Hál istennek, hogy nem tudtam, mert akkor nagyon rossz lett volna úgy forgatni. Az utolsó két napban tudtam meg, és pont akkor sokszor kellett Márkót, a legkisebb gyereket hurcolni ide-oda, és ezt a fárasztó műszakot lenyomni. Ez az utolsó két nap így is nagyon stresszes volt. Úgy nem jó dolgozni, hogy közben az ember titokban kímélni akarja magát. 

A legkisebb gyerekkel hogyan tudtatok ennyire harmonikusan együtt létezni?

Egy hihetetlen cuki kisfiú, akivel megszerettük egymást. Tényleg nagyon sok időt töltöttünk együtt előtte. Mondjuk azért voltak kemény jeleneteink is, én életemben nem orrsziporszívóztam, és rögtön először valaki másnak a gyerekén kell kipróbálnom úgy, hogy csak egyszer lehet felvenni. Ezek izgalmas dolgok voltak. 

Anyaként nézted a filmet, a láthatatlan munka, a hétköznapi robot mennyire tudott megérinteni? 

Nagyon elgondolkodtatott, hogy mibe lehet belecsúszni, hogy mennyire vigyázni és figyelni kell.

Szerinted ők mit rontottak el?

Szerintem semmit. Három gyerekkel már annyi felé megy a figyelem, hogy ez megtörténhet. Ilyen értelemben ez nem egy szociofilm arról, hogyan él az értelmiség a mai Magyarországon. Érdekes, hogy egy rendezőnek, akinek nincs gyereke, ez az ügye. Így a film nem lesz csöpögős vagy hazug, hanem nagyon objektív marad.  Nem akar senkiről ítéletet mondani, mert a férjet sem állítja be szemétnek, ő is rendesen odateszi magát, etet, altat, fürdet, csak éppen ebben a folyamatos együttműködésben elvész a kapcsolatuk. A figyelem egymás felé elfelejtődött. Nagyon érdekesnek találtam ezt a filmtervet, mert annyira kockázatosnak éreztem, hogy ez a minimalizmus ez vagy nagyon érdekes lesz a nézőknek, vagy maga a dögunalom. 

Libor Anita

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN