Hírek

2019. szeptember 23.

"Nem vállaljuk a tetteink következményeit" - Hartung Attila

Október 10-én kerül a mozikba az SZFE-n tavaly diplomázott rendező, Hartung Attila első nagyjátékfilmje.

A FOMO – Megosztod és uralkodsz azon túl, hogy a mai tizenéves korosztály, a Z-generáció világát mutatja be, reagál a mai netes őrületekre, miközben egy bulifilm, tele feltörekvő magyar zenekarok dalaival. Ráadásul még egy izgalmas technikai kísérlet is, mert a film egy részét maguk a fiatal amatőr szereplők forgatták a saját telefonjukkal. Hartung Attilával beszélgettünk.

A FOMO-t ugyanabban a gimnáziumban forgattátok, ahol annak idején Gothár Péter a Megáll az időt. Ilyen megkerülhetetlen előképek után, miért pont egy coming of age történetet választottál bemutatkozó nagyjátékfilmnek?

H.A.: A Megáll az időben viszonylag kevés látszik az iskolából a filmben használt rengeteg füst miatt, de ott máig alig változott valami. Akárcsak a Megáll az időnek, a lázadás fontos eleme a felnövés történeteknek és összességében a felnövésnek, mégis azt érzem, mintha a „mai fiatalok” minden eddiginél vadabbak lennének. Különösen a fiúk engednek meg maguknak meredek dolgokat. Ezzel összefüggésben foglalkoztatott a felelősségvállalás kérdése is. Magamon és a környezetemben is sűrűn tapasztalom, hogy nem vállaljuk a tetteink következményeit. Ha ki is állunk valami mellett, maximum hangzatos Facebook-posztokban, akkor is az ismerőseink védett közegében.

FOMO

A FOMO-ban a kérdéskör konkrétan úgy jelenik meg, hogy egy végzős gimnazista fiúcsapat vlogolni kezd. Majd kissé elfajulnak a dolgok. Hogyan alakult ez a történet keretévé?

H.A.: A filmbéli vlogger, influencer csapat keresi, hogy az online zajban mivel lehet kitűnni. Innen jön az ötlet, hogy csináljanak egyre elmebetegebb kihívás-videókat. A filmnek egyébként része az is, hogy ezekre mennyi pozitív kommentet kapnak. Innentől a történetbe szinte kódolva vannak bizonyos határátlépések. Félelmetes, hogy a csapat generációsan egyáltalán nem érzi, hogy meddig lehet elmenni. Őket is elkapja, amit ma könnyen érezhet az ember, hogy a modern technika, az internet és az okostelefonok által gyakorlatilag bármire felhatalmazása van. A FOMO-ban azt is fontosnak tartottam megmutatni, hogy a szülők és a gyerekek manapság mennyire el tudnak menni egymás mellett. Örülnék neki, ha az elsődleges tizenéves közönség mellett megnéznék a filmet azok a szülők is, akiknek kamasz gyerekük van, és elindulna otthon a párbeszéd.

Ha már szóba kerül, művész családból jössz, édesapád festő, a bátyád operatőr. Hogyan jutottál el a filmezésig és onnan mennyire vezetett rögös út az első nagyjátékfilmig?

H.A.: Előtte festő szakra jártam, utána tesómmal, Dáviddal minden amerikai filmet, amit láttunk, újraforgattuk régi, gagyi handycammel. Majd 2011-ben felvettek Szász János, Janisch Attila és Enyedi Ildikó filmrendező osztályába. Nagy szerencse, hogy miután tavaly végeztem, szinte rögtön a diploma után beválasztottak a Magyar Nemzeti Filmalap 62 millió forintnyi támogatással járó Inkubátor programjába, amire elsőfilmesként lehet pályázni. Iványi Petra, a Filmteam producere és Duszka Péter, vágó rengeteget segítettek megnyerni az inkubátor pályázatot, nekik nagyon hálás vagyok ezért. Bizakodó vagyok, mert az olyan sikeres filmek, mint például a Virágvölgy és az Egy nap is az Inkubátor programból indultak.

27 éves vagy, a filmed szereplői pedig 18-20 évesek. Érezted a generációs szakadékot köztetek?

H.A.: Egyáltalán nem, mert az életemnek ez a szakasza még viszonylag közel van. A filmbeli események gyakorlatilag 90 százalékát korábban lemoziztam. Mi is rengeteget buliztunk, elég sokszor került elő az alkohol, nyilván mi is hajtottuk a körülöttünk lévő lányokat. Az elmebeteg piaösszeöntések, a taperolások, és a tinikre jellemző egyéb fura nyomulási sémák mind ismerősek az egykori közegemből. Persze ezeket én sosem csináltam. Én közben végig csak szódát ittam.

Hogyan találtad meg a film amatőr szereplőit? Milyen kihívásokat rejt, ha az ember ennyire, minden szempontból tapasztalatlan fiatalokkal forgat?

H.A.: Az egyéves casting után fél évig próbáltunk. Sokat söröztünk, fröccsöztünk is a színészekkel, a stábbal, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom. A szexualitás, a szexizmus és a bántalmazás témakörét sok szempontból körbe kellett járnunk. Elsősorban a csajozós, pasizós sztorizgatásból indultunk ki, kinél hol vannak a határok, és ezeket hogyan érdemes kialakítani. Fontos volt, hogy kerüljünk olyan közel egymáshoz, hogy a forgatás alatt már teljes bizalommal élhessünk meg durva, sértő, zavarba ejtő helyzeteket. Egy forgatáson nem lehet frusztráltan benyúlni egy bugyiba. Legalábbis nálunk nem lehetett, különben meghaltak volna a jelenetek.

FOMO

Főleg egy épp, hogy nagykorú lány részéről különösen bátor vállalás ez a szerep, akit, megalázó helyzetekben is láthatjuk. Vesszőfutás volt a casting?

H.A.: Érdekes, hogy pont a női főszereplőt alakító László Pannát nagyon hamar megtaláltuk. Ő egyébként László Zsolt lánya, de nem ezért választottuk őt, hanem mert tudtam, hogy képes lesz megoldani a rá váró rendkívül bonyolult feladatot. A férfi főhőst alakító Yorgosz Goletsas viszonylag későn lett meg. Azért volt nehéz, mert a bevett amerikai módszer szerint a főszereplő szinte kivétel nélkül egy gyönyörű fehér bőrű nő vagy férfi. A legjobb barát fekete vagy kínai, aki pedig csak egy kicsit is gonosz, annak bizonyos értelemben már csúnyának kell lennie.

A FOMO viszont pont ezt a sémát forgatja ki azzal, hogy egy „angyalarcú szörnyeteg” bűnét és bűnhődését nézzük végig a vásznon?

H.A.: Igen, egy helyes arcú, kedves, aranyos fiút képzeltem el, akire nem lehet haragudni. A tipikus pozitív hős karaktert kerestem. Miközben végignézzük, hogy milyen bűnt követ el, amiért meg kell bűnhődnie. Yorgosszal, hiába egy feltörekvő rockzenekar, a Deep Glaze frontembere, rettegett a forgatástól. Mivel alapvetően egy rendkívül jóindulatú, jólelkű srácról van szó, teljesen kikészült attól, amit a filmben meg kell tennie. Sokat dolgoztunk, mire együtt lehámoztuk ezeket a rétegeket, és szép lassan eljutottunk a forgathatóságig.

A FOMO egyben izgalmas technikai, vizuális kísérlet is, mert a film egy részét iPhone-okkal forgattátok. Miért döntöttetek a „vegyes” technika mellett?

H.A.: Annak nagyon örülök, hogy a 35 mm-es filmtől kezdve a telefonos kameráig ma már rengetegféle technika rendelkezésre áll. Gyakorlatilag bármit csinálhatsz, a lényeg, hogy passzoljon a film stílusához és formanyelvéhez. Nálunk a vegyes technika azt jelenti, hogy az iPhone vagy kellékként volt jelen a filmben, vagy kameraként funkcionált. Ennek egyrészt van egy komoly költséglefaragó szerepe, de ami ennél lényegesebb, hogy az amatőröket rá lehetett bírni arra, hogy sokkal természetesebben viselkedjenek a kamera előtt. Onnantól egy csomó jelenet meghalt, hogy az operatőr megérkezett a kamerával. Amúgy nem M. Deák Kristóffal volt a baj, hanem a kamerával.

FOMO werk (Fotó: Komróczki Dia)

Nem frusztrált, hogy kiadod a kezedből az irányítást és nem látod, ami épp a filmedben forog?

H.A.: Láttam, mert a szereplők telefonjáról átkötöttük bluetooth-szal az iPhone-omra az épp forgó jelenetet. Mondjuk így a kép egy kicsit szaggatott. Történtek olyan hülyeségek is, hogy magamról megfeledkezve, teljesen befeszülve mászkáltam telefonnal a kézben, észre sem vettem, hogy közben besétáltam az éppen forgó jelenetbe. A jelenetek 50 százaléka meglepetés volt. Felvettük egyszer, korrigáltam, hogy az improvizációból mi maradjon, és mi nem. Agyaltunk, majd újravettük. Az olyan típusú jelenetek így sokkal jobban működtek, amikor az volt a feladat, hogy részeget játszva rá kell nyomulni egy csajra a buliban, és meg kell nézni, hogy hagyja-e. Ahogy közben ezzel a lánynak is kell kezdenie valamit.

A mai fiatal zenei underground szcéna, a budapesti éjszakai élet is szereplője a filmnek. Mi alapján állítottátok össze a Soundtrack-et?

H.A.: Nagyon szerettem volna, hogy Henri Gonzo, a Fran Palermo énekese írja és énekelje a főcímdalt és a film egyik legfontosabb jelenetének dalát. Szerencsére vállalta, tetszett neki a film. Konsiczky Dávid, a Csaknekedkislány zenekar dalszerző-gitárosa pedig, aki a FOMO összes többi zenéjét összerakta, vele nagyon régóta, az egyetem kezdete óta együtt dolgozom. Ő másfél éven keresztül gyakorlatilag a világ összes zenéjét meghallgattatta velem. Ha hatszáz számot nem próbáltunk be a különböző buli-kocsma-és egyéb jeleneteket alá, akkor egyet sem. Közben ő maga is sok zenét írt. Egy kivétellel szerencsére a külföldi és a magyar zenekarok is szívesen adták nekünk és a filmnek a dalaikat.  

 

Hercsel Adél

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem