Hírek

Magyarok Oscar-közelben

Az utóbbi években megszoktuk, hogy magyar filmért izgulhatunk az Oscar-gálán. Nem volt ez mindig így, de ha visszatekintünk, van mire, illetve kikre büszkének lennünk.

Az Oscar szobrokat 1929 óta minden évben átadják – eleinte még olyan különös kategóriák is léteztek, mint a Legjobb Feliratozó, ami a némafilm kimúlásával együtt tűnt el. A 30-as évek derekára a ma megszokott díjakkal ismerik el a filmszakmai csúcsteljesítményeket, köztük a legjobb idegennyelvű filmeket, amiben manapság a leginkább érdekeltek a magyar alkotók.

Ahogy az közismert, be -, illetve kivándorló magyarok sokasága dolgozott azon, hogy Hollywood a világ filmgyártásának epicentrumává váljon, így nem meglepő, hogy sokan közülük – nem magyar állampolgárként – Oscart is nyertek. Ez az írás elsősorban a magyar Oscar-közelbe került filmekre fókuszál, így az emigráns-nyertesek közül csak ízelítőképpen soroljuk fel az ismertebbeket: Korda Sándor (A bagdadi tolvaj – 1941), Kertész Mihály (Casablanca – 1944), Pressburger Imre (49. szélességi fok – 1943), illetve talán a legmeglepőbb, hogy 1943-ban legjobb férfi főszereplő díját is egy magyar, Lukács Pál kapta, az Őrség a Rajnán című filmjéért – többek között Humphrey Bogartot is maga mögé utasítva.

A Légy berepült

Az első Oscar-díjas magyar film nem a legjobb idegennyelvű film kategóriájában győzőtt – már csak azért sem, mert semmilyen nyelven nem hangzik el benne szó –, de még inkább azért, mert egy animációs kisfilm: Rofusz Ferenc Légy című filmje 1981-ben nyert el a legjobb animációs rövidfilm díját. (A filmet meg lehet nézni alább.) A magyar animáció erejét jellemzi, hogy már 1974-ben is jelölték Jankovics Marcell Sisyphus című rövid animációját a díjra, míg 2007-ben M. Tóth Géza animációs rövidfilmjét, a Maestro-t választották be a legjobb öt közé. Látva a mostani termést nem lennénk meglepve, ha pár éven belül újabb jelölésig vagy díjig jutna egy magyar animáció.

 

Szabó törzsvendég

Csak egy évet kellett várni, hogy 1982-ben ismét ünnepelhessen a magyar film: Szabó István  Mephisto-ja lett a legjobb idegennyelvű alkotás. Itt már valódi ünneplés volt a gálán, Szabó és a címszereplő, Klaus-Maria Brandaur csárdást jártak, míg egy évvel korábban a Magyarországon ragadt Rofusz helyett egy Hungarofilm alkalmazott vette át a díjat.

Középen a Mephisto főszereplője, Klaus Maria Brandauer és Szabó István rendező az Oscar-szoborral

Szabó ezek után valóságos törzsvendégévé vált a gálának. Már a Mephisto-t megelőzően is jelölték a Bizalom című alkotását, majd 1986-ban a Redl ezredes, míg 1989-ben a Hanussen került be az Oscar legjobb öt egzotikus nyelven beszélő filmje közé. A grandiózus Napfény ízével Szabót ugyan Európai Filmdíjra és Golden Globe-ra is jelölték, ám az Oscarig azonban nem jutott el – igaz, a legjobb idegennyelvű film kategóriában nem is indulhatott, hiszen filmje angol nyelven, többnyire angol színészekkel készült.

Fábri duplája

Fábri Zoltán tavaly lett volna 100 éves, amit a Filmarchívum – többek között – remek díszdobozos DVD-kollekcióval ünnepelt. Bár reprezentatív számokat nem ismerünk, ám a szubjektív benyomásunk alapján azt gondoljuk, hogy  – az egészen lenyűgöző életmű dacára – Fábri ismertsége elmarad a 60-as, 70-es, 80-as évek többi nagy klasszikusának (Jancsó, Makk, Szabó) kultuszától. Az Oscar-időszak kiváló alkalom arra, hogy köztudatba hozzuk, hiszen két filmjével is bekerült a top 5-be: a Pál utcai fiúk 1969-ben, míg a Magyarok 1979-ben. Előbbi érdekessége, hogy egy különös, vasfüggönyön átnyúló amerikai-magyar koprodukcióban készült, talán ez is segítette abban, hogy a jelölésig jutott.

Fábri Zoltán: A Pál utcai fiúk

A Magyarok a Fábri-életmű jellemző darabja, a történelem sodrában haladó, azzal mégis erőn felül dacoló emberrel. 1943-ban magyar vendégmunkások dolgoznak Németországban – hiszen a munkaképes németek ekkor már mind a fronton harcolnak. Fogalmuk sincs a háborúról – vagy legalábbis ezzel hitegetik magukat. A II. világháborús német toposzok miatt talán ez Fábri leginkább Amerikában is dekódolható alkotása, ám abban minden jóérzésű magyar filmrajongó egyetért, hogy az Ötödik pecsétnek minden létező díjat meg kellett volna nyernie, így az Oscart is.

Macskajáték, Jób lázadása

Makk Károly Macskajáték című filmjét szintén jelölték, 1975-ben. Makk és Örkény István, Tóth János operatőrrel és társíróval kiegészülve a 70-es évek egyik magyar kulturális csúcsprojekjét hozta létre a Macskajátékkal. Örkény lélegzetelállítóan sokdimenziós karaktereivel és nyelvezetével, Tóth János részletgazdag, bravúros és dramaturgiailag indokolt képalkotásával, Makk pedig rendezésével elérte, hogy az egész több legyen, mint a részek összessége. Kevesen gondolták volna az alapul szolgáló regényről, hogy megfilmesíthető, pláne hogy a tengerentúlon is befogadható lesz, de Makk sosem ijedt meg a lehetetlennek tűnő küldetésektől, és az eredmények rendre őt igazolták, ahogy a Macskajáték esetében is.

Makk Károly: Macskajáték

Gyöngyössy Imre és Kabai Barna filmjét, a Jób lázadását 1984-ben jelölték Oscarra, és minden bizonnyal meg is nyerte volna, ha nem éppen Ingmar Bergman egyik legjobb rendezésével, a Fanni és Alexander-ral kell versenyeznie. A Jób lázadása érdemeiből persze ez semmit nem vesz el: a kivételes színészi alakítások (Zenthe Ferenc, Temessy Hédi), a vidéki magyar zsidóüldözések rettenetének hiánypótló bemutatása és a biblikus párhuzamok okos használata a magyar filmtörténet kivételes darabjáva teszi a filmet.

A 70-es, 80-as évek sűrű időszakát követően hosszas csend következett. A Maestro fent említett jelölését leszámítva 2016-ig kellett várnunk, hogy Nemes Jeles László a Saul fiával a jelölést díjra váltsa, majd Deák Kristófé legyen a legjobb rövidfilmért járó szobor a Mindenkiért. Reméljük, a 2018-as gálán összejön a mesterhármas, és Enyedi Ildikó filmjét, a Testről és lélekről-t ünnepelhetjük.

Deák Dániel

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN