Hírek

2019. május 08.

"A szocialista szellem vasútján"

A tanú eredeti, cenzúrázatlan változata a Cannes-i Filmfesztivál Klasszikus szekciójában.

30 éve, hogy Magyarországon megkezdődött a rendszerváltás. Mi sem jellemezte jobban a leváltott szocialista diktatúrát, mint Bacsó Péter maró szatírája, az éppen 50 éve, 1969-ben forgatott A tanú, mely annak ellenére, vagy éppen azért is vált kultuszfilmmé Magyarországon, hogy a Kádár-rendszer tíz évre dobozba zárta.

A koncepciós pereket leleplező film az ötvenes években, a Rákosi-korszakban játszódik. Pelikán József gátőr távol a világtól él népes családjával, kis házában a gáton, és a Duna vízszintjét vigyázza. Egy napon egy orvhorgásszal találkozik, aki nem más, mint régi barátja, Dániel Zoltán, aki 1949-ben miniszter lett. 1944-ben együtt harcoltak a nyilasok ellen, s Pelikán elbújtatta a volt ellenállót a pincéjében, éppen ott, ahová most a feketén levágott disznót rejtette.  Egy névtelen feljelentés miatt megjelenik az ÁVO, s éppen a miniszter buktatja le barátját, amikor megmutatja a katonáknak volt rejtekhelyét. A naiv Pelikán innentől kezdve érthetetlen események középpontjába kerül. A börtönből titokzatos fekete autó szállítja a vidámpark, az uszoda és a narancstermelő gazdaság igazgatói irodáiba, hogy az egész rendszert mozgató Virág elvtárs végre kérhessen tőle egy nagyot: legyen ő a koronatanú a barátja, Dániel Zoltán elleni koncepciós perben, akit kémkedéssel és hazaárulással vádolnak. Pelikán, a kisember ideológiailag nem elég fejlett a hazugságokra. Hiába tanulja be a per szövegét, a vád olyan abszurd, hogy kiesik szerepéből, s a börtönben – immár negyedszer – a kivégzés napja is felvirrad. A hóhér után azonban hiába kiabál, a börtönigazgató gratulál neki szabadságához, visszakerülhet hát a gátra.

Bacsó Péter: A tanú

„Pelikán József én vagyok – jelentette ki Bacsó Péter. – Én is abszolút lojálisként kezdtem 1945-ben, hittem a szocialista utópiában, harcosa voltam az eszmének.” – A tanú ebben az értelemben is jellegzetes szerzői film, amelynek minden motívuma konkrét, saját tapasztalatokon alapuló valóság. Pelikán három próbája, amellyel a hatalom felkészíti a Nagy Vizsgára, nem egyszerű szatirikus motívum: a Rákosi-korszakban a vidámpark Engels társadalmi modelljeinek tábláival volt kitapétázva, valóban létezett egy szocialista narancstermelő nagyüzem, melynek vezetőjét, Porpáczy Aladárt Kossuth-díjjal tüntették ki, Farkas Mihály, a Rákosi-korszak hírhedt belügyminisztere, akiről a rendező Bástya elvtársat mintázta, pedig valóban rendszeresen kiüríttetett uszodákat a maga számára. „A szocialista szellem vasútján” maga a Kommunista Kiáltvány motívumai elevenedtek meg: „kísértet járja be Európát…. és a munkásdemokrácia ökle lecsap a nép ellenségeire.” Nemcsak narancsot, hanem gyapotot is terjesztettek itt a kontinentális éghajlatom, s imperialista békaemberek helyett colorádóbogarak támadták a magyar gazdaságot. „Az élet nem habostorta”, „nem nyitok vitát!”, „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, „kicsit zöld, kicsit savanyú, de a miénk…”, spongya rá… – A szatirikus humor legtökéletesebben az azóta szállóigévé vált fordulatokban mutatja meg a korszak gyakorlatát, valóság és igazság összekeverését. De erős vizuális motívumokban is megjelenik. Az ÁVO vezetőjéről, Péter Gáborról mintázott Virág elvtárs rezidenciájának titkos ajtaja egy Sárkányölő Szent György festmény – Rákosi fejjel. Ezen lép ki a Gogolák elvtársnő, hogy felszolgálja a malacot az álpuritán, farizeus Virág elvtársnak, aki ideológiai csapást mér beosztottjára kurta szoknyája miatt: „hagyjuk a pornográfiát a hanyatló Nyugat ópiumának!”

Mint ahogy a film kezdő inzertje jelzi is, Bacsó Marxszal együtt azt gondolta, hogy „derűsen szeretne megválni a múltjától”: amit képesek vagyunk kinevetni, azt már nem valósítjuk meg.

 

Abban a „kétarcú” korszakban, amely a 1968 utáni Magyarországot jellemezte, az ötvenes évek témája rendkívül problematikus volt. A forgatókönyv írása idején a magyar társadalom megélte 1968-at, az „új gazdasági mechanizmus” reformjait, a csehszlovákiai bevonulást követő visszarendeződés, a Brezsnyev doktrina durva érvényesülése azonban meghatározta a film sorsát. Noha a kádárista politika el akart határolódni az ötvenes évektől, igazából nem tudott, hiszen a Rákosi- és Kádár-rendszert meghatározó hatalmi szerkezet azonos volt: az egypárti proletárdiktatúra. A tanú társadalomkritikája cinikus volt, a fő figurákban a Kádár-rendszer ortodoxai, különösen tábornokai magukra ismerhettek. A hatalom tartott ezektől a népszerű komikus formáktól, amelyet tömegek néznek meg. Noha a forgatókönyvet elfogadták, a magyar kultúrpolitika mindenható első embere, Aczél György „kísérleti filmnek” tekintette A tanút, bemutatási kötelezettség nélkül, mint az általa létrehozott Balázs Béla Stúdió filmjeit. Ujhelyi Szilád a stúdió vezetője, aki a Rákosi-rendszerben együtt töltötte a börtönéveit Aczéllal, megpróbálta minden befolyásával támogatni a filmet. A forgatás és a sorozatos leállítások, az egyes jelenetek kivágatása és a hozzáforgatások – hatalom és művészet jellegzetes egyezkedése volt a hatvanas évek végén. A hatalom az „érted haragszom, nem ellened” magatartást sugározta, Bacsó Péter pedig a bemutatás érdekében hajlandó volt több rész kivágására, betoldására.

„Kivágom a filmből a Dániel Zoltán - Pelikán egész sötétzárka börtön jelenetét, hogy evvel még a legtávolabbi összefüggést is lehetetlenné tegyem Rajk-perrel” - írta egy feljegyzésben a Filmfőigazgatóság számára. (Tárnok János hagyaték, Magyar Nemzeti Filmarchívum). A jelenetben Dániel Zoltán azt mondja Pelikánnak: „Nézd, Jóska... én biztos nem véletlenül kerültem ide... Az ember úgy is lehet bűnös, hogy nem is tud róla.”  Rajktól, az első koncepciós perben elítélt belügyminiszter megidézésétől azért is tartott a hatalom, mert az ő újratemetésén, 1956. október 6-án kialakuló tömegdemonstráció nagyban hozzájárult a forradalom kitöréséhez.

Bacsó Péter: A tanú

A filmet tíz évre dobozba zárták, de bizonyos „titkos vetítéseken” többen látták, mintha forgalmazták volna. Csak 1979-ben mutatják be hivatalosan egy kis moziban, amikor amúgy is elindul az „ötvenes évek” -filmek sorozata Gábor Pál Angi Vera és Kovács András A ménesgazda (1978) világsikerével. Gilles Jacob, a cannes-i fesztiváligazgató külön kérésére Aczél kiengedi a filmet Cannes-ba. 1981-ben nagy sikerrel vetítik az Un Certain Regard szekcióban, 32 ország vásárolja meg. Hátborzongató belegondolni, mi lett volna, ha a filmet 1969-ben bemutatják, mint az első tragikomikus modellt a „legvidámabb”, magyar barakkról.

A restaurált cenzúrázatlan változat

A vágatlan változatot a szocialista forgalmazó cég, a MOKÉP állományában fennmaradt egyetlen cenzúrázatlan kópia alapján rekonstruálta a Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum. Ez a verzió az 1979-ben bemutatott változattól abban tér el, hogy ebben még megtalálható a Rajk Lászlóra utaló sötétzárka-jelenet, s Pelikán, Gulyás és a Püspök beszélgetése is bővebb, ahol a pap az egyház ezeréves stabilitását állítja szembe az éppen csak megszületett kommunista rendszerrel. A film ihletője, a Karl Marx idézet ebben a változatban a film elején szerepel, míg a sztenderdizált verzióban a végén. A „Virág elvtárs és Pelikán a villamoson” jelenet, noha le volt forgatva, ebben az eredeti verzióban nem szerepelt. Ez egy olyan magyarázó epilógus volt a filmben, amit általános volt a korszakban, és sokszor a cenzúra kérésére forgattak le. Más filmekhez is hozzáillesztettek ilyen kereteket, mint a Feldobott kő, vagy a Tízezer nap esetében, hogy ezzel eltávolítsák a történetet, megadják a nézőnek a pozitív jelenből korra való rálátás lehetőségét, s így segítsék a film bemutatását.

Bacsó Péter: A tanú

„Egyetlen kópia maradt meg pozitívban, tehát nem lehetett sokszorosítani. Az a nagyon drámai jelenet hiányzik, amikor Pelikán József felkeresi Dániel Zoltánt a siralomházban. Kivágatták a filmből és megsemmisítették, később pedig nem tudtam rekonstruálni.” – nyilatkozta a fennmaradt kópiáról Bacsó Péter Gervai Andrásnak (A tanúk, Saxum, Budapest, 2004. 105.)   Ezt a változatot most a Filmalap rekonstruálta a digitális technika segítségével.

Miközben a film tartalmi összerakása tartott a fennmaradt filmkópia alapján, a Filmarchívum hosszas kutatások után, a Mafilmből bekerült werkanyagok feldolgozása közben ráakadt a cenzúrázott részek kivágat-negatívjaira! Ezeket a Filmlabor hiánytalanul be tudta illeszteni filmbe, és hozzáfényelni a standard verzió restaurált anyagához. Ez lehetővé tette, hogy kiváló minőségben legyen látható a cenzúrázatlan változat.

A film teljeskörű, 4K felbontású restaurálása a Magyar Nemzeti Filmalap hosszú távú digitalizációs és filmfelújítási programja keretében a Filmarchívum irányításával, a Magyar Filmlaborban zajlott.

Fazekas Eszter
filmfelújítási menedzser
Magyar Nemzeti Filmalap-Filmarchívum

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem