Hírek

2019. február 05.

"A Mészáros Márta-csoda" – Az Örökbefogadás a Berlinale Classics-ban

2019-ben is van magyar résztvevője a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál archív szekciójának, a Berlinale Classics-nak. Idén Mészáros Márta Örökbefogadás című filmjét tűzték műsorra, amelynek szereplése 1975-ben a 25. nyugat-berlini fesztiválon kirobbanó sikert hozott Mészáros Márta és a magyar filmművészet számára. Az Örökbefogadás volt az első magyar film, amely Berlinben versenyezhetett, s mindjárt el is nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medve-díjat, s egyszersmind Mészáros Márta volt az első női rendező a világon, aki átvehette a díjat.

Ez a film új szemléletet hozott Európa s a világ filmgyártásába: máshogy beszélt, mint a többi magyar film; a női lélek, a női kapcsolatok szemszögéből látott rá a magyar valóságra. Első ízben fogalmazta meg az öntudatosodás pillanatát, ahogy egy nőben megjelenik az átalakulás igénye és változtatni akar sorsán, kiszolgáltatottságán.  

A rendezőnő, akiről már ekkor „Mészáros Márta csodaként” írtak világszerte, mély valóságismerettel rendelkezett. Már kisgyermekként meg kellett küzdenie az árvasággal, éhséggel, a történelem hányattatásaival. A Kossuth- és Prima-díjat, a Berlinalén, Chichagóban, és számos más nemzetközi fesztiválon életműdíjat nyert rendezőnő 1931-ben született Budapesten. Apja, Mészáros László avantgárd szobrász a fasizmus elől Kirgíziába költözött a családdal, ahol a 2. világháború kitörésekor kémkedés gyanújával letartóztatták és kivégezték; anyja meghalt. Kislányként egy szovjet nevelőintézetbe került, csak a háború után egy tért vissza Magyarországra. 1954-56 között elvégezte a moszkvai filmfőiskolát, 1968-ig román és magyar dokumentumfilmeket készített. Ezek az önéletrajzi motívumok ihlették a rangos nemzetközi sikereket arató Napló-sorozatát.

Mészáros Márta: Örökbefogadás

Mészáros Márta, kortársai, Agnès Varda, Larissa Sepitko és Věra Chytilová mellett a világ egyik legjelentősebb női filmalkotója, 1968 óta rendez játékfilmeket. Már első nagyjátékfilmje, az Eltávozott nap feltűnést keltett, főszerepben a híres beat énekesnő Kovács Katival. Vele nyílt meg azoknak az összetett, öntudatos, lázadó nőalakoknak a sora, aki azonban sebezhető is. A Szép lányok, ne sírjatok!, a Szabad lélegzet, az Örökbefogadás, Kilenc hónap, az Ők ketten című filmekben a rendezőnő reflexió nélküli, puritán természetességgel ábrázolja azt a folyamatot, ahogy hősei életében, kapcsolataiban valami nagy és egyszerű dolog történik, s meg kell hozniuk a döntéseiket. E filmek azonnal nemzetközi sikert arattak, az Örökbefogadást-t követő Kilenc hónap a Berlinalén OCIC díjat és Cannes-ban FIPRESCI-díjat (1977) nyert. A koprodukcióban készült Örökségben a történelmi háttér is megjelenik különös szerelmi háromszög kapcsolatok mögött. Utána készült el a Napló-tetralógia, melynek első darabja, a Napló gyermekeimnek Cannes-ban elnyerte a Zsűri külön nagydíját (1984).

A 30 nagyjátékfilmet és számos dokumentumfilmet jegyző rendezőnő filmet készített az 1956-os magyar forradalom vezéralakjáról, Nagy Imréről is (A temetetlen halott 2004). Legújabb filmjében, a számos nemzetközi díjjal elismert Aurora Borealisban (2017) egy különös anya-lány-sors ábrázolásával tekint vissza Bécs szovjet megszállásának időszakára.

Az Örökbefogadás, az ötödik film volt az a pont, ahol a Mészáros Márta már kiforrott, szikár stílusban beszélt nők életlehetőségeiről, kapcsolatairól; az elmagányosodásról, a férfi-nő kapcsolatokban megbújó hazugságokról, kiszolgáltatottságról, intézeti létezésről.

Mészáros Márta: Örökbefogadás

A forgatókönyvet Jancsó Miklós állandó írójával, Hernádi Gyulával és első asszisztensével, Grunwalsky Ferenccel írta. Mészáros mindkét színésznőjében, a főszereplő Berek Katiban és az amatőrszínész Vígh Gyöngyvérben alkatilag ott rejlett az a titokzatos belső feszültség, erő és szomorúság, ami a film témája. De mindketten sugározták azt a szabadságot is, amit nem lehet megtörni.

Egy megözvegyült, negyvenes évei elején járó munkásasszony az őt körülvevő űr feloldására gyereket szeretne a nős férfitól, akihez már inkább csak megszokásból kötődik. A férfi lelkileg nem vesz részt ebben a kapcsolatban, megzavarodik, Kata viszont szembesül saját érzelmi kiszolgáltatottságával. Egy nap egy szökött nevelőintézeti lány keres nála menedéket. Anna szeretetéhsége, anyahiánya rádöbbenti Katát arra, változtatnia kell életén. Segít a lánynak, hogy megszabadulhasson az intézettől, s gyereklányként is férjhez mehessen a fiúhoz, akit szeret, ő pedig örökbe fogad egy intézeti csecsemőt.

Mészáros Márta: Örökbefogadás

Mészáros filmjeit az különböztette meg az ő pályájával párhuzamosan kialakuló „Budapesti iskola” alkotásaitól, hogy ő nem a társadalmi háttérre koncentrált, csak annyira mutatta meg a mikroklímát, amennyire az lélektanilag fontos volt. Ebben az általa „kvázirealistának” nevezett stílusban Koltai Lajos finom mozgásokkal operáló képsorain át az arcok mondják el azt a feszültséget, amit férfi és nő nem tud kommunikálni.  A kamera beszédes arcvonásokkal, a szemekkel írja le a két nő kapcsolatának többértelműségét is, keménységüket, szenvedélyességüket, különös hasonlóságaikat. Ahogy a külvárosi lehasznált munkáslakás ablakán a főszereplő Berek Kati kinéz, egykedvű arccal, az kilátástalanság univerzális, képe. A táj néptelen, a szürke minden árnyalatával. A lánynevelő intézet elcsavargó növendékeinek váratlan látogatása hirtelen bontakozik ki a szürke környezetből. A két nő egymást szabadítja fel kilátástalan helyzetéből. Anna őszintesége alkalmat ad Katának, hogy megízlelje a másvalakivel való törődés fájdalmas izgalmát és szépségét, s hozzásegíti a döntéshez, hogy saját megoldást találjon életére. A film befejezése azonban nem a boldogságot emeli ki, hanem a bizonytalanságot: a gyermekházasságot kötő Anna elsírja magát az esküvőjén, az öregedő lányanya pedig tanácstalanul indul el a kis csecsemővel a messzi buszmegálló felé.

Jean Baroncelli, a Le Monde legendás kritikusa szerint „Mészáros Márta csodája az éleslátás és érzékenység csodája, egy asszony csodája, aki úgy beszél társairól, ahogy egyetlen férfi sem tud, (kivéve talán Bergmant)”. (Le Monde, 1980. május 14.)

A Magyar Nemzeti Filmalap hosszú távú filmrestaurálási programja keretében 2017. januárja óta 41 film teljeskörű restaurálása valósult meg. Mészáros Márta 9 filmjének restaurálása fog 2019-ben lezárulni.

Fazekas Eszter

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN